2020. október 27. 23:13 - Rózsika

négy év után

WOW!

 

Kicsit beleolvastam a korábbi posztokba és kénytelen vagyok azt mondani, hogy eddig minden stimmel. Nagy hülyeség az előre megköszöngetősdi, de nekem bevált.

Szeretem a munkám, kicsit faszok a felsővezérek, de nem őket kell szeretnem. Az ügyfeleimmel is gyakran teleszalad a tudatom, de ez is a hatás része. Megszelídítettem őket, most majd elvadítom. Igaz, irodában ülök napi 8 órát, ami nem fér bele, azt meg hazahozom, de hosszú az éjszaka...

Államvizsgáztam. Negyedszerre is. Csiklandoz, hogy megcsináljam a doktorit, de mi a fenének? Doktorival is meg anélkül is ugyanolyan káromkodva viszem a kevertet a disznók elé, és ugyanolyan lelkülettel tudok parasztizálni.

Kezdem megérteni nagyanyám, aki szerint az élet olyan, mint a kisgyerek nadrágja. Rövid is meg szaros is.

Létem értelmei változatlanok, a két gyerek meg az apjuk. Egységünk remek. ...és kösz, hogy kikezdhetetlen.

Amikor apró bonbonokat falok, olybá érzem magam, mint az a csodálatos élőlény, mely a legapróbb dolgokkal, növényi planktonnal táplálkozik. Ha látnál, pontosan megértenéd, hogy a kék bálnáról beszélek. Már elértem a 105 kilót. Ez se nem egészséges, se nem normális, de nyilván még nem fáj eléggé ahhoz, hogy változtassak.

és most jön a neheze, amiért külön elnézést kérek, ha olvasni kényszerülsz, szóval inkább olvass mást, vagy olvasd tovább és tarts bátran gyökérnek.

Köszönöm, hogy újra van időm futni, ...a birkalegeltetéssel töltött idő ide nem értendő. Köszönöm, hogy testsúlyom 40%-ától gond nélkül meg tudtam válni, és olyan testem van, mintha most léptem volna le a muszklimagazin címlapjáról (ami sikerül is, ha az újságos kezéből kifújja a szél). Végre kebeldaru nélkül is optimális a külsőm, és vehetek fel spagettipántos cuccot. Alakom oly tökéletes, hogy próbababák gyártásához kértek fel mintának. Köszönöm, hogy kitanulhattam a pályázatírást, elindíthattam a saját vállalkozásom, sőt, bővíteni is tudtam cégem portfólióját. Köszönöm, hogy a tanítás, a mezőgazdaság, a szaktanácsadás és a pályázatírás is egyaránt erősségem, és erősségeimből remekül profitálhatok, (értendő ezalatt a hozzám guruló euró, forint, vagy sűrű fillér) továbbá a fenntartható fejlődés reményében nem is szállok el magamtól. Ennek érdekében itthon a faluban ugyanaz a gumicsizmás, leharcolt parasztasszony vagyok, aki eddig is voltam. Mindig vicces tekintetekkel találkozom, amikor ismerőseim ráeszmélnek, hogy az a megbízható cég, melyet szájról szájra adnak, enyém. Köszönöm, hogy nyoma sincs fiatalságom depressziós időszakainak, helyette kiegyensúlyozott vagyok, vidám, pozitív, sokat alszom, és ezt a győztes szemléletet tudom gyerekeimnek átadni. Köszönöm, hogy mindannyian egészségesek vagyunk! - 2020-ban  amondó vagyok, hogy ha csak ez az egyetlen teljesül a következő 4 évre, akkor már nyert ügyem van.

Na, nem fárasztalak tovább. 

..és legalább két esztendeig nem jelentkezem

Pusza

Rózsinéni

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vanbaj.blog.hu/api/trackback/id/tr1116260652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása