Legalábbis majdnem két éve jártam erre. Nem is csodálom, hogy alig találom az új-post-gombot.

Elöljáróban annyit, hogy amekkora hülyeség ez az előre megköszönős kívánósdi, pont úgy működik is.

Egyébiránt most fogalmam sincs, kellene e még bármi az életembe. Így jó ahogy van. Tehát köszi, kedves Sors (/bárakármi).

Államilag fizetett munkát kaptam, nem is akármilyen sebességgel. 2015 márciusában öt teljes nap alatt jutottam vissza a munkába úgy, hogy az 5 napban benne volt az információszerzés, az önéletrajz elküldése, az állásinterjú és az első munkanap. Mondjuk kevesen interjúznak este hétkor az elnökkel telefonon úgy, hogy a két gyerek meg visongva pancsol a fürdőszobában, és apuci nincs otthon, tehát nem tanácsos magára hagyni a háromévest az egyévessel.

A munkám olyan, amilyennek megálmodtam immáron 12 éve. Már akkor is betámadtam a pozíciót, de nyilván nem voltam megfelelően érett rá.

Van kocsim is, igaz nem zöld, és sárga matricás, hanem piros, és olyan mocskos, hogy szikrázó napfénynél látszik porszürkének. Egyébiránt sárszínű. Még nem mostam le, mióta megvettem, majd tavasszal. Holly Hill szerint is a kosz megvédi a további kosztól. Vagy valami ilyesmi. De ha minden héten mosnám, és csillogna, akkor zokognék az esőben, mert foltot hagy rajta, meg védeném, még a széltől is. Így legalább nem lopják el, mert kinek kéne egy olyan autó, amiben van két gyerekülés, egy kiló PET palack, mert az ovi gyűjti, én meg az ovinak gyűjtöm, és három kiló papír, amit kizárólag kazánban lehet elégetni.

Irreálisan derűs vagyok, pedig csak 4 kávét ittam ma. Azt hittem, Férjem itthon lesz éjjel, de nem. A tegnapi szorgalmát díjaztam volna, de így ez nem működik.

Jelenkori derűlátásom annak köszönhető, hogy a borús időszakot a karácsonyra tettem. Akaratomon kívül.

Most elballagok.

Talán mégis megköszönök valamit.

Köszönöm, hogy elbírok a nyakamba varrt határidős feladattal, és nem kell hazahoznom a munkát, hogy hajnal kettőig dolgozzak. Köszönöm, hogy az ügyfeleim normális, kulturált lények, és értelmesen lehet velük kommunikálni. és a legfontosabb: Köszönöm, hogy a lányaim nem betegek kéthetente, és nem bántja őket a gyerekbirodalmakban előforduló nyavalyák végtelen permutációja.

Most zárom is soraim, nem ömlengek tovább.

Adios: R