Amikor K rájött, hogy a magatartását tudom kezelni pusztán azzal, hiogy levegőnek nézem őt, elkezdet egy nagyon gyerekes játékot. Elrakosgatta a holmijaimat. Eltűnt ez, eltűnt az, aztán vagy megkerült, vagy nem. Eltűnt a labori közös szekrényünkből a korondi kisbicskám. Igazi medvehámozó volt, a maga 5 cm-es pengéjével. Egyik nap kerestem, hát nincs. Na, kihirdettem, hogy aki ilyet talál, vendégem egy hatalmas tábla Milkára, Mindenki odafülelt, egy a szuka meg síri kussban püfölte tovább a billentyűzetet. Remélem egyszer eret vág magán vele.

Másik alkalommal a mosókonyha közös szárítójára tettem ki egy nacimat, egy neonos-békazöld kinyúlt munkáspulcsi-macifelsőt, és egy fekete, márkás, diáknapos pólót. 3 nap múlva csak a naci figyelt ott. Szerintem ez a kúúúrva lopta le a másik két darabot, mert mindig olyan sóher smucig picsa volt, hogy a diáknapos pólókra egy kanyi petákot sem volt hajlandó fizetni, inkább bevállalt valakivel egy pólócserét... (Csak azt nem tudom, ki hajlandó vele pólót cserélni, amikor állítólagos zuhanyozása után negyed órával már olyan testszaga van, hogy 3 méterről facsarja az ember orrát.) A békazöld cippes macifölső tetszett neki. Csak azt nem tudom, hogy a görhes testén az én bojlerméretű ruhám hogyan fog mutatni...

Szal kiírtam, hogy eltűnt ez a két darab holmi, de három hete nem hozza vissza senki. Használja egészséggel. Csak azt kívánom, hogy nekem ne legyen rá szükségem, tehát ne kétkezi munkám legyen a cégnél... Kke pedig maradjon örökre a "cellában", a kolléganők undokságaitól, epés megjegyzéseitől övezve...