Köszönöm, hogy megkaptam a kért összeget. Nagyon hálás vagyok...
A dolog ott kezdődött, hogy megkaptam egy ösztöndíjat, amit a köztes alapítvány nem akart elküldeni. Száz ropi másnak kis összeg, nekem sokáig kitart.
Októberben kaptam az értesítést, megírtam két köszönőlevelet, és semmi. Befizettem zsebből a tandíjat, és még mindig semmi. Dolgozni mentem, kiböjtöltem a karácsoni ajándékot, és ma elszaladt velem a ló. Ha a hazautat is leszámítom, akkor ötszáz forint maradt a zsebemben, úgy, hogy még nincs mindenkinek ajándék. Édesanyámnak előbb vettem botmixert, mint pénztárcát, és ez utóbbi bizony nekem elég borsos áron volt. Mire észbekaptam, a tárcám megkarcsúsodott. Mindkettő kell, tehát nem bónuszgagyiságokra költök. És azt mondtam, hogy ez az ötszáz forint nekem elég erre a két napra. Emellett elképzeltem, hogy még ebben az évben megkapom az összeget.
Délután tanulnom kellett volna, ehelyett elaludtam. A holnapi vizsgát könnyezve bukom, seráfütty. Álmomban valamilyen edzésen voltam, ahol összefutottam olyasvalakikkel, akiket nem szeretek, aztán tízéves Húgommal mentem egy nagy irodaépületbe. Ami történetesen ennek a cégnek az épülete. Hugi eltűnt, és egyszer visszajött, nyomában titkárnők, akik közölték, nem adják vissza a gyereket. Kiabáltam, káromkodtam, és mégis a lányka nem jöhetett velem... Dühöt, és elkeseredettséget éreztem.
Aztán nyílt az ajtó, és megébredtem. (a holnapi vizsga kérdéseit hozták:)) Jé, villog a telefonom: sms jött. Megvan a pénz, írta a bank. Köszönöm! Rögtön le is kötöttem felét, jusson a kövi féléves tandíjra. A többit meg a kollégiumra költöm.
Szóval működik a dolog, csak légy elégedett. Hiszen elég az az ötszáz forint, mert "bevonzza" a többit. Csak okosan...
Rózsika
A dolog ott kezdődött, hogy megkaptam egy ösztöndíjat, amit a köztes alapítvány nem akart elküldeni. Száz ropi másnak kis összeg, nekem sokáig kitart.
Októberben kaptam az értesítést, megírtam két köszönőlevelet, és semmi. Befizettem zsebből a tandíjat, és még mindig semmi. Dolgozni mentem, kiböjtöltem a karácsoni ajándékot, és ma elszaladt velem a ló. Ha a hazautat is leszámítom, akkor ötszáz forint maradt a zsebemben, úgy, hogy még nincs mindenkinek ajándék. Édesanyámnak előbb vettem botmixert, mint pénztárcát, és ez utóbbi bizony nekem elég borsos áron volt. Mire észbekaptam, a tárcám megkarcsúsodott. Mindkettő kell, tehát nem bónuszgagyiságokra költök. És azt mondtam, hogy ez az ötszáz forint nekem elég erre a két napra. Emellett elképzeltem, hogy még ebben az évben megkapom az összeget.
Délután tanulnom kellett volna, ehelyett elaludtam. A holnapi vizsgát könnyezve bukom, seráfütty. Álmomban valamilyen edzésen voltam, ahol összefutottam olyasvalakikkel, akiket nem szeretek, aztán tízéves Húgommal mentem egy nagy irodaépületbe. Ami történetesen ennek a cégnek az épülete. Hugi eltűnt, és egyszer visszajött, nyomában titkárnők, akik közölték, nem adják vissza a gyereket. Kiabáltam, káromkodtam, és mégis a lányka nem jöhetett velem... Dühöt, és elkeseredettséget éreztem.
Aztán nyílt az ajtó, és megébredtem. (a holnapi vizsga kérdéseit hozták:)) Jé, villog a telefonom: sms jött. Megvan a pénz, írta a bank. Köszönöm! Rögtön le is kötöttem felét, jusson a kövi féléves tandíjra. A többit meg a kollégiumra költöm.
Szóval működik a dolog, csak légy elégedett. Hiszen elég az az ötszáz forint, mert "bevonzza" a többit. Csak okosan...
Rózsika
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.