Megint megtorpedózott, így igent mondtam. Mi tagadás, még mindig nem bántam meg. De biz' Isten kicseréltetem a nyikorgó rohadék ágyamat...
Szóval: köszönöm a testét. A lelkét ráérek felfedezni.
Mindegy, csak ne tartson soká.
Kitekintek. Van más célpont. Persze csak a középtávoli jövőre vetítve.
Tetszik ez a szerelem állapot. Majd elmúlik. Gyengébb lettem. Ezt utálom, de a többi része jó.
Leckéztetés letudva, járunk, minden festett rózsaszín. Szórakoztatjuk teliholdkor a balcsiparti horgászokat, meg a szomszédaimat.
Majd kialakul. Csak győzzem kivárni. Előre félek a nyártól. Az lenne a legjobb, ha szeptemberig félretennénk.
Kérés: Addig viszont érezzük jól egymást...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.