Telefonon dobtam a Bennyt még aug közepén. Aztán kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, hogy így elbántam vele, de hát ugye nekem érzelmi téren nem volt nagy hasraesés, neki meg nyilván nem esett jól. Mindenesetre elfogadta, és nem is keresett.

Szorgosan jártunk bulizni a csajokkal, átlag kéthetente. Ilyen időközönként tudtam csak hazajárni. Noha van kölcsönautóm, sajnos időm nem volt a hazazötyögésre. Na, az ilyen hazaruccanások (260 km) alkalmával mentünk mulatni. 4/4. Ami annyit tesz, hogy az alkalmazotti jogviszonyban állásom óta elkövetett partyzások alkalmával 4 estéből 4 pasi startolt rám. Persze most ne számoljuk a domaszéki tanyavilág nyugalmazott szépfiúját, Ts-t se annak haveri körét...

Tamás. A buli elején elkeltek a feltűnően szép lányok... Aztán, ahogy nőtt az alkoholfok, úgy 4 óra felé, odalépett hozzám egy kopasz figura, hogy táncolhatunk-e. Persze- válaszoltam, és stírölgettem, hátha valami pozitív jellemvonása is lehet-e, mert az arcából sokat nem olvastam ki. Vigaszt keresett ő is meg a tesója is. Ő a menyasszonyát hagyta el, a gyerek meg elsős az egyetemen, és tán nemrég szakított a barátnőjével. Nekem jobban bejött volna a fiatal öcsikéje, hiszen egy tizenkilenc éves kissrác még jól idomítható. Ehelyett Ndynek ajánlotta a kistesót, engem meg ő szórakoztatott. Mesélt, mint ilyenkor az emberek mesélni szoktak. Én meg kérdeztem, mint a jó pszichológus. Dőlt belőle a szó. Keri mindeközben egymagában próbált táncolni, hiszen jó barátnői otthagyták, mitn eb a sza(ha)rát. Millió dolgot megtudtam róla. Tetszett, hogy értelmes figura, az meg még jobban, hogy kicsit ittas, és így őszintébb, nyíltabb, gátlástalanabb. Kimentünk, kért, hogy menjek fel hozzá. Nemet mondtam, mert én voltam a sofőr, és nem lett volna fair dolog a csajokat magukra hagyni... Megígérte, hogy vasárnap dél körül hív, és megbeszélünk egy randit...
Telszámot cseréltünk, és a „jó buli volt, bepasiztunk” üdítő életérzéssel tértem nyugovóra. Vasárnap úgy időzítettem, hogy dél körül a plázában bóklásszak. Igaz, a tesóimat is vittem vásárlás címszó alatt, ők pedig nem kifejezetten randi-szériafelszerelések. Mintegy kibiztosítottam magam, hogy ne érjen csalódás, ha nem hív... Persze egy héttel később hívott. Már le is tettem róla, hogy valaha megcsörget. Igazság szerint nem is vagyok oda a folytatásért, nekem már az jól esett, hogy a mulatóban foglalkozott velem. Beszélgettünk. Érdekes, alkoholmentesen nagyon gátlásos srácnak tűnt. Így már nem tetszett annyira... Ígérte, hogy hív másnap, aztán írt egy sms-t, hogy nem fog hívni. Elhagyta a menyasszonyát, lelkileg teljesen kivan, nem akar kapcsolatot, neki csak egy kiadós kefélés kéne a kocsiban... Visszaírtam neki, hogy csak azt sajnálom, hogy nem vagyok közelebb hozzá, és nem tudjuk megejteni az autós szexet... Tetszett neki az üzi, válaszolt, hogy igyekezzek haza, és csörgessem meg, ha megyek. Egy héttel később hazamentem, de nem csörgettem meg. Az egész buliban őt kerestem, mert a vasárnap délutánom nagyon szabad lett volna, de ő nem volt ott...

Miután kikosaraztam, hajnalban elhagyott bennünket Ts az állandó kísérőnk, és belebotlottam Dezsőbe... Keri exének haverja. Kicsit ittasan lépett oda hozzám, bemutatkozott, és szemtől pofába közölte velem, hogy tetszem neki. Hogy van bennem valami tűz, ami megfogta őt. Felcsillant a szemem, és rámosolyogtam:
- Vajon ezt józanul is ki mered mondani?- kérdeztem sandán.
- Persze. Mikor találkozunk?
- Mikor szeretnél, és hol?
- Bordányi vagyok, de érted szívesen bejövök Szegedre.
- Tökéletes. Holnap este hat, Bordány, piactér.
Persze, hogy rögtön az járt a fejemben, hogy ha nem jön időben, akkor nemes egyszerűséggel beballagok Nagyihoz, aki a piactérrel szemközti nyugdíjasotthonban lakik. Fel sem fog tűnni (még magamnak sem) hogy esetlegesen pofáraestem...
Hat óra nulla nulla. Egy bársonyosan kék ragyogó Passat gördül a tinikorú, kopott Peugeot-om mögé. Dezső kiszállt, és kimondta, amire egyáltalán nem számítottam.
-Szia Drága! Még mindig gyönyörű vagy. Józanul is ki tudom mondani. Most viszont választ várok: bejövök neked?
„Istenem hát igaz? Tényleg létezik! A Szőke Herceg!” A megrökönyödéstől csak hebegtem. Itt van egy pasi, akinek tetszem. Aki rendesen öltözik, nem öregtatásan, mint Ts., aki józanul is mer szépet mondani...Nekem. Elolvadtam tőle. Mondhatni beleszerettem egy kicsit.
Kivitt az üllési horgásztóhoz. Kéz a kézben sétáltunk, és annyira boldognak éreztem magam. Persze ez csak az újdonság öröme volt. Úgy vigyorogtam rá, mint a kisgyerek, aki elérte a csokinirvánát. Beszélgettünk, bár ráészemről inkább fecsegés volt. Megkerültük a tavat, megálltunk a kocsi előtt, szorosan átölelt. Mint egy Danielle Steel regényben. Ragyogó világoskék szemében elmerültem. Ittam szavait, sajátos stílusát, a jellegzetesen bordányias tájszólását. Azt se bántam volna, ha ő egy baltás gyilkos, csak előbb ringasson el.... Megnyíltam előtte, úgy, mint soha senki előtt. Még gyula előtt sem. Annyira hiányzott az ölelés, az élmény, hogy végre hozzábújhatok valakihez, hogy szorosan magához húzzon... Benny soha nem volt ilyen, hiszen a kapcsolatunk egymás szexuális igényeinek kölcsönös kielégítéséről szólt, nem az érzelmekről. Átengedtem magam a pillanat örömének, és akkor, ott boldog voltam. Úgy éreztem, ennek a srácnak lehoznám a csillagokat is. És elhamarkodott, ki nem mondott vélemény volt, hogy leélném vele az életem.
Megfeledkeztem arról, hogy miről nem szabad beszélni. Megreledkeztem arról, miről nem szabad kérdezni. Eképp elkövettem, és elkövettettem vele az összes hibát, amit első randin el lehet. Megtudtam, milyen volt az előző kapcsolata; azért dobta ki a lányt, mert az nem akart vele szülőktől mentesen összeköltözni...
Amikor a hazaúton elméláztam, (és elfelejtettem bemenni a tanyába a kutyát megnézni meg az öntözést elindítani) kezdett körvonalazódni, hogy ő olyan lenne nekem, mint vitorlásnak a szélcsend. Hozzá képest egy átlagos napon is úgy pörgök, mint egy zárlatos búgócsiga. Kezdtek előbukkanni árulkodó motívumok: két hete szakított a barátnőjével... hét, azaz 7 éves kapcsolat után. Két hét... hét év. Morfondíroztam tovább. Nem kérte el a telefonszámom...... „Lëesött basszamög”. Ennyi volt, ne akarjak többet. Egy boldog este, de ő még ennyi idő alatt nem gyógyulhatott fel. Valszeg kibír még két hetet, aztán visszafogadja a lányt. 7 év után két hét csak uzsiszünet. Fájt a tudat, de reménykedve vártam a kövi bulit.

Ahol ő persze nem jelent meg. Helyette jött két szúnyogcsődör. Keri jött csak velem, Ndyt nem értem el. Kerire rástartolt az egyik srác, Tibike, a jobbik külsejű. Szegényke olyan sötét, hogy egy negrótól világítana, mint egy hirdetőoszlop. Persze föl akartak minket vinni a lakásra, háát, nem mentünk. Bírom az ilyen -mindenkivel haver vagyok, mert fontos ember vagyok, pezsgőt iszom, a kidobók tőlem tanultak görkorizni 10 éve, és melleselg menő DJként is üzemelek babám- típusú pálcikaemberkéket. Kinevetem, eltörik.
Engem meg eleinte szórakoztatott, hogy a ronda próbál közelebb kerülni. Aztán hagytam, hátha szorult bele kis emberség, és magamra hagy. Nem tette. Miután közölte, hogy nem bírja ezt a hülye zenét, amire tomboltam volna, háát, kimentem vele a kerthelyiségbe. Tamás persze ott volt, megismert, noha nem néztünk össsze. Hamarabb lelépett, minthogy rámosolyoghattam volna... Nahh eme nyomi, akit a változatosság kedvéért szintén Tamásnak hívtak, kint előhozakodott a menőnek hitt pajzán szövegeivel, sztorijaival, amit talán a haverok kibírtak volna hányás nélkül. Én alig. Hazavittük őket, mert rendesen el voltak ázva, majd hazáig nevettünk magunkon és a szerencsénken. Kerinek Laci kell, csak még nem fért a közelébe, és retteg a visszautasítástól, nekem meg Dezső... Talán legközelebb.

Ismét eltelt két hét, és immáron hárman felkerekedtünk, hódítani indultunk. Belépve rögtön Tibike köszönt ránk. Miután Keri egyértelmű jelét adta, hogy nem óhajtja ezt az estét is Tibikének áldozni, a srác gátlástalanul, és gusztustalanul rámrobbant. Vadul és merészen dekoltált felsőt vettem föl, és hozzá sminkeltem magam. Ez tetszett neki. Mondhatni; ügyesen felfejlődtem egy falusi ordaskurva szintjére. Kockacukor!
Tibikével kellemesen elcsevegtünk, aztán bevetette az elhagyott tündérfiú stílust. Megsimogatta az arcom, és szemtől pofába közölte, hogy szeretne jobban megismerni, mert nagyon tetszem neki, és szerinte nekünk van közös jövőnk. Hát nem volt szívem elküldeni a fenébe. Meg különben is élveztem a helyzetet... Amíg meg nem láttam Dezsőt. Összenéztünk, köszöntünk egymásnak, de nem jött oda hozzám. Úgy ért a sejtés, mint a villámcsapás.

Közben megjelent Ts, és Tibikével felváltva szórakoztattak. Nem titkolt szándékuk volt, hogy alkalmankint belekukkantsanak a blúzomba, és megcsodálják a közszemlére bocsátott kebeldarum strasszokkal kirakott T jelét... Négykor Ts elpályázott. Nemsokkal később Tibike is lelépett. Dezső csk kétméternyire volt tőlem, és mint a bokszmeccseken, Dezsőt a haverja, engem Ndy tuningolt...
-Menj oda hozzá. Ne légy már ilyen gyáva...-dobta föl Ndy a magas labdát.
-ÁÁÁ. Majd idejön.
-Azt várhatod... Rég megtette volna...
Mivel igazat adtam Ndynek ebben a kérdésben, hát összeszedtem minden bátorságomat, és odavonultam Dezsőhöz.
-Szia. Örülök, hogy látlak. Kijössz velem egy percre?
-Jó.
Kijött velem az ajtó és a tánctér közti előtérbe, de kommunikációra való hajlandóságot nem mutatott, csak nézett azokkal a csodálatos világoskék szemekkel. Megdicsértem az ingét, de tényleg tetszett. Kérdeztem mi van vele mostanában, válaszolt, hogy aznap épp vásárolgatott...
Rákérdeztem, hogy talán hibát követtem el, vagy megsértettem, vagy mi történt, hogy még a számomat sem kérte el, és nem is jött oda hozzám egész este. Félmosollyal az arcán elhebegte, hogy nem követtem el hibát, mert az őbenne van, meg hogy ennyi idő után még nem érzi magát készen egy új kapcsolatra...
Magas lóról lehet nagyot esni. Azt hittem, megszakad a szívem, vagy legalábbis most eltört. Egy hónapig reménykedtem, hittem, akartam, és odavoltam érte. És mint a lufi, pukk, ennyi volt. Elkeseredtem, elköszöntem tőle, és Ndy cigijéből rágyújtottam. Hogy merészel ez a Mr. Bean külsejű srác engem így megvezetni?! Nincs hozzá joga! Ha egy isteni testű, sármos fickó mondaná ugyanezt, akkor nagyjából elfogadnám azzal, hogy nem ömnagamhoz mértem az igényeimet, amikor vele kezdeni akartam. De Dezső? Nem az a kifejezett férfiszépség. ÉS mégis pofáraejtett. Kedvem lett volna az arcába vágni, hogy én követtem el a hibát, amikor ilyen alacsonyra tettem a mércét. De megbántani nem akartam. Titkon talán még most is azt remélem, hogy egyszer felhív, vagy összefutok vele valahol, és talán mégis lesz köztünk valami.

Sajnálom, hogy megnyíltam előtte. Hosszú évek óta ő az első és egyetlen, akivel enyire őszinte voltam, akit hagytam a lelkembe látni. Akivel el tudtam volna képzelni a jövőt. Pedig csak kétszer találkoztunk, és egyszer beszélgettünk... Kivett belőlem egy darabot, és most az a darab hiányzik. Sebezhető lettem. Miatta, általa. És meg is sebzett. Megmart. Nagyon fáj. Szeretnék zokogni, de értelmét nem találom. Áltatom magam, várom, hogy egyszer máshogy csöng majd a mobilom, és ő lesz a vonal másik végén.

Ma megint buliba mentünk volna, de nem szóltam a lányoknak. Padlón vagyok. Hiányzik egy jóü berúgás, egy jó sírás, vagy valami hasonló. Úgy Húsvét körül voltam ennyire magam alatt.

Minderre még rátett az is, hogy Benny fölhívott. Találkozni akar velem Győrben. Ott dolgozik, és olvasta az iwiwen, hogy járok oda. Tényleg drága lehet az elem... Node pusztán a szex miatt visszavenni a régi szeretőt, úgy, hogy a szívem sajog valaki más után... szerintem hülyeség... Biztos jó érzés, de nem helyénvaló. Betege lettem a helyzetnek. Úgy érzem magam, mint egy visszautasított ajándék...

Valszeg ez nem is lesz jobb. A munkahelyen sem léptem előre, csak más munkakörbe. Az előző hetem egy kínzókamrával volt egyenértékű, mindenki rúgott rajtam egyet, és minden apróság fölbosszantott. Tudom, hogy amikor azt hiszem, ez már a vég, akkor jön a rossz dolgok krémje. Nemtom mi vár még, csak azt kívánom, mihamarabb gyógyuljon föl a szakításból Dezső, és találjon rám. Azt még nem tudom, hogy a karjaiba omlanék, vagy kegyetlenül megszívatnám, de valszeg mindkettő. Ebben a sorrendben.

Most befejeztem. Nem írok többet, mert fojtogat a sírás, és éjfél közeleg. Máskor ilyenkor már a smink utósímításait végzem... de ma nem...

Adios: Rózsika