Gyakornok lettem egy nagy cégnél. Kisparaszt a nagyvárosban. Betettek a vetőmagüzembe, és annak is a labor részére. Minden szép volt és jó, csak potom 24 órát töltöttem ugyanazzal a leányzóval, mert történetesen a szobatársam is volt a nyomorult. Kke. a fene baszná szájba. Szerintem természetes, hogy ha valahová vadidegenbe kerülök, akkor az ismerőstől kérek segítséget. Az egyetlen ismerőstől, akit még a suliból ismerek. Nekem természetes dolog volt, ő meg folyton alázott, hogy miért kullogok utána, mint a kiskutya. Hát bazmögszüléd nem téutánnad kullogok, hanem ha felsőbb utasítás, hogy veled kell tartanom, akkor kénytelen vagyok a nyomodban járni. Baszta a kis nyomi szemét, hogy mindig a tv előtt ülök, ha visszakerülünk a szállóra (tiszta retro. pontosítok: régiszoci kempingdizájn = Ötvös Csöpi Kemping. 3 hónap alatt megszokható). Hát persze. Mi mást csináljak? addig se látom azt a savanyú képét.

Mindegy, mocskosul berágtam rá. Egy hisztis öreglány. Itt van harminc, de bibircsókos a képe, egy aszalék az arca, és minimum ötvennek néz ki. Mindemellé savanyú a hangulata, mindenki előtt lealáz, kioktat. Kívánok neki hosszú, boldog életet, és egy olyan társat, mint amilyen ő maga. (most is kiráz a hideg, ha a viselkedése eszembe jut.) Laboros az üzemben, a labvez főnök kedvence, aki habosra nyalja a kis kegyence seggét. Neki mindent szabad, a többi dolgozó meg kussoljon. Hát nem szemétség?! A csomagoló részlegen az emberek gyűlölik. Soha senkihez nincs egy jó szava. Ja, és szerintem alkesz lesz. Vagy legalábbis kívánom neki, hogy nap mint nap egyre sürgetőbb igényét érezze átlagos söradagjának, és annak emelésének. Úgy bosszút állnék rajta.... remélem megteszi helyettem az élet.

Két hete sem voltam az üzemben, és már ismertek. A konyhásnéni a nevemen szólított, a karbantartókkal mosolyogva kacsintottunk össze. Ezt a rongyot meg egy éve kerülgetik, mint valami bűzlő dögöt. Nesze kisanyám, szar vagy.

Aludtál már el sírva? Amikor annyira készen voltál lelkileg, hogy elmenekültél volna? Mindegy hová? Csak azért nem hagytam föl az egésszel, mert akarok valaki lenni a cégnél. Akarok egy rangos, jó fizetéssel, rengeteg munkával, közepesen nagy ismertséggel járó szuper pozíciót. Ha meglenne a testem hozzá, rég kifeküdtem volna magamnak, ám így kénytelen vagyok a munkámmal, a szorgalmammal kifaragni. Csak ezért nem hagytam ott a céget. Pedig ez a szuka majdnem kigolyózott. Már a nagymértékű Xanax-fogyasztáson gondolkodtam, amikor rájöttem, hogy erre játszik rá. Hát a jókurva anyját. Engem? Kigolyózni? Hogy én megfutamodjak őelőle? A nyomorult féreg mellényúlt. Nemes egyszerűséggel megszerettettem magam a legnagyobb ellenségeivel, és elejtett megjegyzéseimmel stihleztem alatta a fát...

Azt nem mondom, hogy bárki is imádott, de rám mosollyal fognak emlékezni a laborosok, és az üzemi dolgozók. Megnevettettem őket, meghallgattam a meséiket. Szeretettel fordultam feléjük. Érdekes, hogy az üzemben szívesen dolgoznék tovább. Csak ezt a ráncos dögöt ne kéne néznem. Sebaj, végre a magos szezonomnak vége, megyek tovább, a gépes szektorra. Ott jobb lesz. Talán.

Szóval ezért voltam és vagyok berágva rá. Időközben elköltöztem abból a szobából, jobban érzem magam, nem sírok éjjelente, és a cigit sem igénylem. A Xanaxot meg azóta sem vettem be. Mondjon amit akar. 60-120. Bal fülön hatvannal be.... a többi ismert. Szal most váltok, ennyi volt egy időszak.

Azt kívánom magamnak, hogy az új helyen jól összeférjek az ottani dolgozókkal, sikerüljön 3 hét alatt kiismernem őket, nem kell, hogy szeressenek, csak ne alázzanak. Legyek kedves, mosolygós. És november végén-december elején hívjon föl a területi központ vezetője, hogy elnyertem azt a függőben levő, kíván-ÁLMAIMnak megfelelő állást. Tudom, hatalmas kívánság, de azt is tudom, hogy teljesülni fog. Ha elég időm van rá... (effektíve várhatok 60éves koromig...)

Adios: Rózsika