Kaptam feladatot. Végre kicsit leköt valami, csak cseszettül uncsi két táblázatból feltölteni egy ötablakos rendszert, ahol sokszor feleslegesen vagy blindre kell kattogni, mert nem tudhatom, benn van e már az adat. De legalább lefoglal.

Este ballagok haza. Szupi. Hazatérés, mosás, szárítás, öltözés, buli. remélem nem lesz egyik köcsög sem.

Hülyeséget álmodtam. Zsoval mentünk villamoson egy sötét gyárvárosban. Magas téglaépületek, mindenütt szmog-nyomor. Amikor különváltak útjaink, egy faluba mentem. gyulával. Összejöttünk, és biciklivel róttuk a köröket egy virágos faluban. Aztán a szállásra érve a lépcsőről az ikrei ballagtak lefelé az anyjukkal. Lehettek úgy négyévesek. Az anyjuk pedig még mindig alacsony volt bár, de a valósághoz képest csodálatosan szép. gyula összetörpült és visszafejlődött gyerekké, amikor meglátta őket, és igyekezett elbújni mögöttem. A gyerekek anyja csak egy telefonszámot jött megkeresni a könyvben. Úgy éreztem, megsemmisülök. Ez a nő szép, két édes gyereke van, ez a farok meg nálam keres menedéket.-gonodtam. Nemhogy kirakatban mutogatná a családját. ..

Aztán visszamentem a faluba, és gyula követett. Hirtelen megint felnőtt és csúf kétajtós szekrény lett, és jött velem. a sárga nyári délutánok tipikus kisfalusi utcáin ballagtunk. Egy vendéglő előtt terített asztal maradványai csábítottak, és egy valamilyen panírozott sajtgolyót vettem ki a tálból, majd neki adtam. A következőt megettem. ... Rég álmodtam ekkora baromságot.

Hogy miért épp most kell vele álmodnom? amikor még csak eszembe sem jutott egész héten... Mindegy. Bánt egy hétig, aztán keresek mást amin rágódhatok.

kívánság: FELEJTSEM MÁR EL EZT A ROHADÉKOT.  ha látom, nem fogom bántani, csak ne vegyen észre... feledjem el. kerüljem el. a többit az élet elintézi...

Adios: Rózsika