... és nem estem tőle hasra. AMit ír, azt már tudtam eddig is. Sőt. Olyannyira tudtam, hogy nem is hittem benne soha. Higgyem el, hogy mindenem megvan? Ehh ez kicsit erős nem? Vagy hogy legyek hálás mindenért? Ez talán működik. Ilynekor eszembe jut a mondás, hogy az ateizmusban az a rossz, hogy nincs kinek hálát adni. Nem vagyok ateista, de hitbuzi se. Néha elmormolok egy félhangos köszi Atyám-ot, de nem viszem túlzásba.
Néha folytattam kísérleteket, de a nagyszabású tervek eddig nem jöttek be. Viszont vannak érdekes összefüggések is. Pl, ha tök-totál véletlenül eszembe jut egy dallam, vagy dalrészlet, akkor tíz esetből kilencben az szólal meg a rádióban is, ha bekapcsolom. Ezt eddig úgy értékeltem, hogy tök véletlen. Valszeg az is. Mert ugyebár képtelen ötlet azt hinni, hogy van összefüggés a gondolataim, meg a rádió között.
De van más is. Kölyökként oda-vissza voltam a Linda c sorozatért. Nyálcsorgatva figyeltem, ahogy a csajszi kilép buta klumpájából, és elindul a csujjogós csihipuhi. Ábrándoztam, hogy majd egyszer én is így hányom kardélre a fickókat. No, úgy pár évre rá elkezdtem Taekwon-do-zni. Majd amikor a kibírhatatlan edző miatt abbahagytam, megint láttam a sorozatból egy részt. Abban épp formaruhában edzett a hősnő. Ekkor döbbentem rá, hogy amit akartam, az bejött.
Nyolcadikosként Milka nyereményakció volt a suliban; az iskolának lehetett nyerni egymillát. Épp falusi templombúcsú -rokonetető vásárosvasárnap- után voltunk, hát gyors' kiettem az összes -rokonoktól kapott- Milkát a papírjából, és bedobáltam a gyűjtőboxba. Igen ám, de rossz irányba írtam fel az adataimat, így kikönyörögtem, hogy kinyithassam a dobozt, és rendesen felcímkézhessem mind az öt papírt. Még poénkodtak is a tanárok, hogy "hejj, evvel nyernöd köll" Há' megnyertem a fődíjat, kemény egymillió forintot a iskolának, amivel az igazgató azóta sem tud elszámolni. Minden osztály kapott két tábla csokit, én egy esernyőt, egy karórát, meg egy plüss tehenet. Igazi "vállra akasztható plüssjószág-divatot" teremtettem, amikor először bevittem az isibe.
Aztán pl. fősulisként rákaptam a chipsre. Ösztöndíj, miegymás, diákhitel, volt miből little-luxust tartani. Elgondolkodtam, kéne valami jópofa tál hozzá, amiben csak chips lesz. Megnyertem a Lay's-től. Jópofi tálka, csak később már nem volt ösztöndíjam, és mivel ordenáré módon elhíztam, lemondtam a chipsről is.
Negyedévesen az ötödévesek ballagására kellett virágot gyűjtenünk. Ott a messzi iskolában nem használok biciklit, tehát nekem olyan nincs. (itthon hat darab rozsdál teljes nyugalomban, de vigye a fene 300 km-re) A virágkunyizás közepette beugrottam egy boltba, lám: Bocicsoki ákcijó, bringát lehet nyerni! Hejj, vettem két szelet kekszes Bocit, beküldtem. Augusztusban jön a levél, gratula, nyereményem egy Hauser mountain bike. Odáig voltam az örömtől. Mellesleg ezt sem vittem magammal messzibe, így gonosz tesóim hajtották rozsdásra. seráfütty, egyszer lezsíroztam, azóta bérleti díjat szedek rá. egy hét hajtás, pontosan egy viráglocsolást ér... 40 cserép növényünk van.
Ötödévesen kellett volna egy pendrive, mert többször kaptam idegrohamot a hülye kislemezektől. Nem volt rájuk írva, hogy nem bírják a metrót vagy a villamost... és elszökött róluk a fél diplomadolgozatom. Akartam venni egy ilyen kütyüt, nézegettem, olcsót, drágát, csak legyen. Decemberben megnyertem az OTP-től. Volt valami tippelgetős, juniorkártyás vásárlós játék, és benne voltam a száz nyertesben.
Hajjajj. Szerintem el kéne döntenem, milyen számokat játsszak meg az ötöslottón, hogy mind az öt pont találjon...
Kérj bármit, és gondolkodj pozitívan. Nem biztos, hogy működik, de egy próbát megér.
Üdv: Rózsika
Néha folytattam kísérleteket, de a nagyszabású tervek eddig nem jöttek be. Viszont vannak érdekes összefüggések is. Pl, ha tök-totál véletlenül eszembe jut egy dallam, vagy dalrészlet, akkor tíz esetből kilencben az szólal meg a rádióban is, ha bekapcsolom. Ezt eddig úgy értékeltem, hogy tök véletlen. Valszeg az is. Mert ugyebár képtelen ötlet azt hinni, hogy van összefüggés a gondolataim, meg a rádió között.
De van más is. Kölyökként oda-vissza voltam a Linda c sorozatért. Nyálcsorgatva figyeltem, ahogy a csajszi kilép buta klumpájából, és elindul a csujjogós csihipuhi. Ábrándoztam, hogy majd egyszer én is így hányom kardélre a fickókat. No, úgy pár évre rá elkezdtem Taekwon-do-zni. Majd amikor a kibírhatatlan edző miatt abbahagytam, megint láttam a sorozatból egy részt. Abban épp formaruhában edzett a hősnő. Ekkor döbbentem rá, hogy amit akartam, az bejött.
Nyolcadikosként Milka nyereményakció volt a suliban; az iskolának lehetett nyerni egymillát. Épp falusi templombúcsú -rokonetető vásárosvasárnap- után voltunk, hát gyors' kiettem az összes -rokonoktól kapott- Milkát a papírjából, és bedobáltam a gyűjtőboxba. Igen ám, de rossz irányba írtam fel az adataimat, így kikönyörögtem, hogy kinyithassam a dobozt, és rendesen felcímkézhessem mind az öt papírt. Még poénkodtak is a tanárok, hogy "hejj, evvel nyernöd köll" Há' megnyertem a fődíjat, kemény egymillió forintot a iskolának, amivel az igazgató azóta sem tud elszámolni. Minden osztály kapott két tábla csokit, én egy esernyőt, egy karórát, meg egy plüss tehenet. Igazi "vállra akasztható plüssjószág-divatot" teremtettem, amikor először bevittem az isibe.
Aztán pl. fősulisként rákaptam a chipsre. Ösztöndíj, miegymás, diákhitel, volt miből little-luxust tartani. Elgondolkodtam, kéne valami jópofa tál hozzá, amiben csak chips lesz. Megnyertem a Lay's-től. Jópofi tálka, csak később már nem volt ösztöndíjam, és mivel ordenáré módon elhíztam, lemondtam a chipsről is.
Negyedévesen az ötödévesek ballagására kellett virágot gyűjtenünk. Ott a messzi iskolában nem használok biciklit, tehát nekem olyan nincs. (itthon hat darab rozsdál teljes nyugalomban, de vigye a fene 300 km-re) A virágkunyizás közepette beugrottam egy boltba, lám: Bocicsoki ákcijó, bringát lehet nyerni! Hejj, vettem két szelet kekszes Bocit, beküldtem. Augusztusban jön a levél, gratula, nyereményem egy Hauser mountain bike. Odáig voltam az örömtől. Mellesleg ezt sem vittem magammal messzibe, így gonosz tesóim hajtották rozsdásra. seráfütty, egyszer lezsíroztam, azóta bérleti díjat szedek rá. egy hét hajtás, pontosan egy viráglocsolást ér... 40 cserép növényünk van.
Ötödévesen kellett volna egy pendrive, mert többször kaptam idegrohamot a hülye kislemezektől. Nem volt rájuk írva, hogy nem bírják a metrót vagy a villamost... és elszökött róluk a fél diplomadolgozatom. Akartam venni egy ilyen kütyüt, nézegettem, olcsót, drágát, csak legyen. Decemberben megnyertem az OTP-től. Volt valami tippelgetős, juniorkártyás vásárlós játék, és benne voltam a száz nyertesben.
Hajjajj. Szerintem el kéne döntenem, milyen számokat játsszak meg az ötöslottón, hogy mind az öt pont találjon...
Kérj bármit, és gondolkodj pozitívan. Nem biztos, hogy működik, de egy próbát megér.
Üdv: Rózsika
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.