ha oktató lehetnék valahol, akkor a kurva kölkekbe először az egymás elfogadására irányuló magatartást, viselkedéssablont verném bele. Mert mit ér az a felnőtt, ami állat módjára kezdi ki a nála valszeg gyengébbet?! Nyilván nem volt se testvére, se anyja, se apja, hogy pofonzáport kapott volna, amikor állatias kimaró ösztönét hagyja előjönni. az ilyeneket gázkamrába vettetném, és a csapnyitás előtt mindegyikkel elbeszélgetnék, hogy

"tudod pajtás ezt elszúrtad. Tudod, ha akkor nem úgy szóltál volna, ha hagytál volna, hogy egy kicsit elviselhetőbbé fejlődjek, akkor most nem kéne azzal terhelned, hogy a gázcsapot megnyissam. Pedig kénytelen vagyok megtenni, mert nem viselhetem el azt a fájó kételyt, amit okozol. Ezzel a buta hozzáállással. Nem kellett volna, hogy köszönj, nem kellett volna, hogy kérdezz, igaz, ez utóbbit nem is tetted meg. De ha valami bajod volt valaha is, akkor azt szerettem volna, ha szemtől pofába mondod meg. Fröcsögő szájjal, ocsmány szavak kíséretében. Hogy visszavághassak. Hogy megvédhessem magam. De ehelyett szégyenviccet csináltál belőlem mások előtt. Hogy magad naggyá tedd. Sem igazad, sem jogod nem volt hozzá. Ezért vagy most itt. Ne sírj, ne könyörögj, sajnálom. tényleg. Meg kell mentenem a világot a fajtádtól. Szevasz."

Csapnyitás...

No, ennyire azért nem vagyok beteg, de a sztori (amiért ilyen veszettül vérdühös vagyok) sajnos igaz. Kedves kollegina nagy körívekkel leírt a többi kalickalakó előtt, és már azon sem csodálkozom, hogy nem is köszönnek. Pedig tényleg nem követtem el semmit, csak utálom azt a csoffadt nyomoronc savanyú öreglányt. Első számú kanegér puszipajtása pedig epésen kegyetlen és morbid humor-utánzatával nemes egyszerűséggel úgy aláz nap mint nap, hogy esélyem sincs kimagyarázni a helyzetet.

A sztori. Callanetics torna, némi Pilates gyakorlatsorral vegyítve. Széktámla. A gyakorlat úgy fest, mintha az ember saját alfelét venné szemügyre.... Mindezt két lámpa keresszttüzében, a hülye üveges ajtómon meg csak két plakát, tehát az árnyjáték magáért beszél.....

Szal szembeszomszéd faszkalap kanegér kirobban a fészkéből, vígan ballag a konyhába, és fennhangon ecseteli, hogy mit látott... "... nézegeti a ....ját" A konyhában lébecoló többiek meg vihogva kommentálják a sztorit. NA, így jöjjek be dolgozni, hogy kanegér barátunk ugyanazon a részlegen dolgozik. UUUUUUUtálom!

Igen, baromi vicces lenne, ha nem engem froclizna. De engem szekál, azért, mert K.kének óhajt imponálni. Vagy ennyire téphető vagyok? Most mi a fenét csináljak? Szívem szerint pofánverném, és amikor zörgő csontjait ropogtatom, átbeszélgetnénk ezt a "miért martok bazmeg" témát.

Miért nem tud elfogadni kövérnek, butának, hülyének, bánom is minek, csak ne szóljon hozzám. Se hozzám, se rólam.

Sovány vigasz, hogy "senki sem rúg a döglött kutyába".

K, G, nyitom a csapot!

ja, kívánság: rohhadjanak meg! én meg éljem túl.