Hamarosan diáknapok. Vendégeim is lesznek, Ndy és Zso. Zso pénteken jön (tehát a csütörtöki levonuláson bátran leihatom magam), és vasárnap megy, Ndy pedig szombaton jön (vasárnap délelőtt meg látnivalókat akar nézegetni) és hétfőn megy. Örülök nekik. Remélem felvidítanak. Zsotól félek. Van benne valami vesztes-hajlam, amitől menekülnék. Ha nem lenne buktajellem, akkor nem én lennék az egyedüli barátja. Félek, hogy közeledni fog, és én meg persze elutasítom. Erre berág, aztán vége a pajtásságnak. Értelmes figura lenne, ha lenne barátnője. Foglalt pasikkal jobban szeretek csevegni-haverkodni, mert nem akarnak rögtön megdönteni. Bár már ez utóbbi folyamat sem olyan mint rég...

Miguel.
Kiakadtam rá.
Johnny ma mellékesen megjegyezte, hogy tőle érdeklődjek a csapatról... Miguel nem szeretne velem találkozni. Ezzel a hírrel elszabta az egész délelőttömet. Legalább ne ordítaná világgá.
Ezt úúútálom. Most vajon magát szégyelli jobban vagy engem?!
Azért, mert volt köztünk valami, Soles occidere et redire possunt. Semmi több. Egy éjszaka. Ahelyett, hogy felnőtt fejjel elröhögné, hogy mekkora hülyék voltunk mindketten, inkább begubózik. Így persze nekem sem fog könnyen menni, hogy lazán vegyem.
Itt a DN, egy csapatban vagyunk, hogyan kerüljük el egymást? Eddig sem gondoltam, hogy több is lehetne köztünk, de eztán a puszta haverság is elúszott.
Gyerek. Éretlen. Ez pedig a savanyú utóíz...

Nem hiszem, hogy rosszat cselekedtem... neki...

Kívánság, befejezett jövő időben:
Nem akad el a szavam, ha találkozom vele, kedélyes, és nyugodt maradok. Viszont az esetleges B verzió miatt majdnem túl kegyetlen bosszút állok. Rokkant öregemberként is emlegetni fog...

Üvegmosoly, sugárzó tekintet, alant a dühöngő pokol. Sosem voltam jó...