Ahogy mondtam. Másnap ugyan nem, de harmadnap elkapott, és kérdőre vont. Gondolkodtam-e? Rólunk.
És persze énbelőlem előjött a vérfakasztó szingli. Kurva nehéz volt megondanom neki, hogy mit érzek, és mit nem. Úgy meg persez nehéz nyilatkozni, hogy egymás mellett állunk egy tornácon, és karbafont kézzel csevegünk.  Ő karbafont kézzel, én meg a hajamat igazgattam, vagy a festékcseppeket számoltam a korláton.
NEm kell virág, csak egy kicsit lett volna nyitottabb a tesbeszéde szerint. NEkem volt szerencsém felfejlődni arra a szintre, hogy már a testbeszédben is tudok hazudni.
Legalább megölelt volna...
Így egy kis méregnyíl-célzattal közöltem nemleges válaszom.
Most pedig ugyanekkora őszinteségi fokkal "hullajtom könnyeim" és teszek utalásokat arra, mi lett volna, ha...
Ugye milyen gerinctelen húzás? Szerintem pedig csak leckéztetés.
Nohh, zárom soraim.
Ezt dobta a gép...

jahh, kérés: visszakapom a testét...