Most minden szép és jó lenne, ha nem neteznék, és nem leltem volna rossz dolgokra.
Az ex két gyerekének képére. Most valamikor jöhettek elő az ősmeleg rejtekből, én máris sajnálom őket. Ilyen silány genetikai állománnyal születni nemhogy kár, egyenesen szégyen.
Ikrek. Bassza a csőrömet a dolog, de ez van. Odafent hallották a kérést, ám nyilván nem ismerték meg az utódomat, és ő kapta a két kölköt...
Bence. Ölni tudtam volna ezért a névért. Tetszik, csilingel, kedves, kisfiús.
Elvette. Lenyúlta, meggyalázta. Pedig anno nem tetszett neki....
Nincs szerencsém.
A mostani kis DN szerzet pasi is csak ideig óráig jó. Végül is, én kértem pár dolgot, és csak az lett belőle kihagyva, hogy közel legyen... Drága az elem...
Távozom egy időre.
Ha képes leszek végre feledni, azt megköszönöm...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.